Ma olvasgattam a neten ki mit is írt, és milyen témáról. Rájöttem közben, hogy sajnos az esetek nagy részében erőszakról szólnak a hírek, és a blogos írások egy része is. Az a baj, hogy a mai világban ezek a negatív töltetű dolgok a mindennapjaink részévé váltak – akár baleset, erőszak, családon belül, vagy utcán, vagy csak a szimpla érdektelen emberek akikkel nap mint nap találkozunk úton útfélen. Tudom, vannak ezek a dolgok és kell is írni róluk. De én most úgy döntöttem, hogy minden nap ( ha a körülmények engedik) egy pozitív dolgot ki fogok emelni a napomból és megosztom veletek. Mert nektek is látnotok kell, hogy a sok rossz negatív helyzet ami körülvesz bennünket nem kell, hogy uralja a napunkat. Kezdésnek itt egy rövid történet a tegnapi napról:
Tipikus reggeli rohanással kezdődött az ovi felé – az 5 évesem egy utcára a villamos megállótól már szajkózta, hogy az új típusú villamossal akar utazni és ha nem az jön akkor várjunk. Én pedig minden második lépésnél elmondtam neki, hogy tőlem várhatunk de lehet, hogy egy óra múlva jön csak olyan villamos, mi csak két megállót megyünk, és ha nem igyekszünk úgy elkésünk az oviból, hogy lemarad a reggeliről. Közben a kicsi minden harmadik lépésnél elém állt, hogy akkor ő már elfáradt vegyem fel. Őt is próbáltam leszerelni miszerint mindjárt úgyis felveszem mert a nagy kereszteződésnél úgy megyünk át a villamoshoz. Mellettünk munkába igyekvő emberek jöttek mentek, nyilván mi nem haladunk olyan tempóban. Végre kiértünk az utca végéhez ahol kifogtuk a piros lámpát, ennek következtében pedig a hőn áhított új típusú villamos megérkezett a megállóba felvette az utasokat és még lámpaváltás előtt szépen el is indult a következő megállóba. Természetesen ennek egyenes következménye lett, hogy az amúgy okos, értelmes nagylányom mint egy hisztérika nekiállt visítva üvöltve toporzékolni, hogy lekéstük a villamost.
Kép Innen
Igen ezt a mutatványt, hogy egy hajszállal késsük le ezt a villamost az elmúlt időben elég sokszor sikerült bemutatnunk, szóval én teljesen meg is értettem, hogy kiakadt. Ugyanakkor ez a megállóban várakozó többi emberről nem volt elmondható. Olyan fintorokat vágtak felénk mintha bűn lenne, hogy egy gyerek hisztizik. No de sebaj tuti itt senki másnak nincs hisztis gyereke csak nekem. Pár perc múlva jött egy másik típusú villamos amire kisebb nehézségek árán fel is szálltunk. Azt történt ugyanis, hogy én udvariasan hátrébb léptem kicsivel a kezemben magam után húzva a nagyobbikat, hogy a leszálló nénike a nagy tologatós kocsijával elférjen. Ezt a többi várakozó úgy értelmezte hogy akkor ők meg felszállnak – így már csilingelt a villamos mire én a gyerekekkel újra az ajtó közelébe jutottam és az utolsó percben felszálltunk. Éljen az udvariasság – fordult meg a fejemben – és már majdnem morcos lettem amikor a kicsi édesen megszorította a nyakamat – merthogy ő kapaszkodik és még egy puszit is kaptam. Oké kapaszkodunk ülőhely nincs át nem adják, én meg tudok állni két megállót nem szoktam ilyenkor kérni, hogy ugyan már nem látod, hogy két gyerekkel vagyok le szeretnék ülni. De persze a nagyobbik már kezdte is a magáét, hogy ő nem lát ki. Ez igaz is volt. És, hogy ő az ablakhoz szeretne ülni. Nem hisztizett csak hangosan mondta el párszor enyhén sírós hangon. Persze én tudom, hogy tud ő már állni meg kapaszkodni hiszen már majdnem 5 éves. De ő úgy gondolja ha lehet inkább ül a villamoson a kis hátizsákjával. Szóval szépen csitítgatom, hogy úgyis leszállunk stb. amikor az egyik ablak mellet ülő kb 50 év körüli nő felállt és kedvesen megfogta a kezét és odasegítette a székhez, hogy leülhessen. Gyorsan megköszöntem neki, és a lányom is szépen megköszönte és a jutalom egy kedves mosoly volt. Majd elmondta abban a két megállónyi időben, hogy milyen jól neveltek a lányaim és hogy milyen kis csinosak ( még jó, hogy reggelt volt és nem délután amikor a fejük búbjáig koszosak a játszóterezéstől) 🙂 Mi pedig megköszöntük a helyet még egyszer és leszálltunk. Mosolyogva 🙂 Nem kell mindig zsörtölődni, néha lehetünk másokkal előzékenyek, és igen pár kedves szó, egy köszönöm csodákra képes. A csodák pedig néha csak pár mosolyt jelentenek amire ha később visszagondolunk bearanyozzák a napunkat.
Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: