Amikor beszippant egy könyv – Harry Potter és az elátkozott gyermek

Spoiler gyanús az írásom -szóval ha még nem olvastad és nem akarod, hogy akár számodra fontos mozzanatról derüljön ki az igazság akkor ne görgess tovább.

Szóval azzal kell kezdenem, hogy imádok olvasni és igen, imádom Rowling Harry Potteres sorozatát. Nem voltam ám mindig így ezzel, már az első filmet játszották a mozikban amikor elcserélték a jegyünket és véletlenül az Atlantisz helyett a Potter filmet néztük meg. Viszont engem sikerült elvarázsolnia. Mondjuk előtte is amit lehetett elolvastam, rendszeres vendége voltam a könyvtárnak is. Így amikor kiderült, hogy egy színdarabot írt az írónő – nagyon sajnáltam, hogy nincs lehetőségem élőben megnézni. Ezt némiképp kárpótolta az a hír, hogy a szövegkönyvet hamarosan kiadják, és fordításban nálunk is meg fog jelenni.

És igen, megjelent!! Nem, nem rohantam azonnal a boltba, de a kedves férjem tegnap este meglepett egy ajándékcsomaggal. Először azt hittem valami desszert, de amikor kibontottam ezt a szépséget találtam benne. Amint este a lányok elmentek aludni, azonnal rá is ugrottam és az első 70 oldal után, már biztosan állíthattam, hogy igen jól sikerült darabbal állok szemben. Először féltem, hogy majd valami sablonos szörnyű sztori lesz leírva, mint ahogy a sok folytatásokkal tűzdelt könyvek /filmek esetében volt/van. Ehelyett egy pörgős kis ütemű – jó sok párbeszédet tartalmazó – hiszen színdarab – könnyen olvasható kis könyvet kaptam. A cselekménye pedig igen fordulatos. Alig bírtam letenni, már ki is olvastam, pedig igazán kevés szabadidővel rendelkezem. Szóval ilyen amikor beszippant egy könyv. Csak olvasod, olvasod és megszűnik a tér és időérzet körülötted.

Szóval ugye azt tudjuk, hogy a történet a Potter sorozat utolsó része után 19 évvel kezdődik. De nem reked meg itt, sőt jó pár évet felölel a cselekménye, és akkor az időutazást még nem is számoltam bele. Szuper, hogy a történet főszereplői két gyermek, akik különböznek a szüleik által bennünk élő, kialakult mintáktól, mind a viselkedésük, mind a tetteik területén. Izgalmas, hogy több szálon fut a történet, a fő szál jól kivehető az apróbbak szépen kapcsolódnak hozzá. Aránylag jó képet kapunk az időközben felnőtt kedvenceinkről, az általuk alapított családokról, és a munkájukról. Végig megvan a fő kérdés -a gonosz kilétének személyéről. És a történet közepéig, ugyan lehet gyanakodni, de nem könnyű rájönni, arra, hogy ki is alakítja Voldemort leszármazottját. Igen és akkor már ez a dolog önmagában jó sok kérdést vet fel, hogyan, mikor, ki? 

Jól visszajön az érzelmi oldal amiben apa és fia ( Harry és fia Albus) (Draco és fia Scorpius) viaskodik – nem feltétlen szó szerint. Próbálják a különbözőségeiket és az apjuk által önkéntelenül magukkal hozott hírüket avagy kétes hírüket túllépni. Ami nem könnyű feladat. Szerintem nagyon érdekesre sikeredett a könyv, és a varázsvilág rajongóinak feltétlenül érdemes elolvasnia.

Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.