A nagymamám aki már a Dédi státuszba került pár évvel ezelőtt, a napokban betöltötte a 77 .ik születésnapját. Ez egy igen különleges számpáros -hiszen a 7 mágikus szám -szinte minden vallási és egyéb misztikus nézetben. Arról nem is beszélve, hogy ez egy csodás életkor. Eldöntöttem, hogy meglepjük. Mivel ő tortát nem szokott sütni, inkább az igazi házi kedvenceket, mint a zserbó, fánk, almás pite és társai. A választásom a fekete erdő tortára esett. Ez egy csodálatos íz harmonikus torta. Ahogy a finom csokoládé keveredik az édes tejszínhabbal és az enyhén savanykás mégis telt ízű meggyel. Hmmm. Na jó megéheztem.
Szóval ott tartottam, hogy a Dédi születésnapjára készülődvén eszembe jutott sok sok dolog, amit tőle tanultam. Vajon ti is így vagytok ezzel. Ha mentünk valahova mindig biztonságban éreztem magamat, pedig már egészen kicsi koromtól vigyázott rám és a tesómra is. Tőle tanultam varrni és hímezni, kb 7 évesen. És nem féltett, hogy megszúrom a kezemet vagy akármi, én pedig roppant büszke voltam magamra. Azóta is szeretek kézimunkázni. A kötés alapjait is ő tanította meg nekem, igaz a horgolás alapjainál elakadtam. De sose volt mérges rám azért mert valami nem úgy sikerült. Mindig megpróbálhattam újra, és úgy gondolom ez a tanulás kulcsa. Anyukám sose engedte, hogy a főzésnél segítsünk, a Nagyi más, ő mindig. Sőt a sütést is együtt csináltuk, és gyerekként ezt nagyon szerettem. A kerti munkát is megmutatta, és lehetett bizony kapálni is a tininek, nem pedig a csilli villi telefont nyomkodni mint a mostani lusta bagázsnak. És ültetni, meg epret szedni. Bogarat kergetni és játszani a kutyával és a cicával. Megetetni a kacsákat, tyúkokat, és óvatosan begyűjteni a tojást. Nem mondom voltak nehezebb korszakaim tiniként, de ő akkor is próbálta jól kezelni a helyzetet. Tudjátok szeretem a mosolygós arcát, még ha néha le is szid a butaságomért. Szeretem, hogy mesél a régi dolgokról amikor a háború után a földeken dolgoztak. Szeretem mikor együtt készítjük a süteményt. Szeretem mert nemcsak fizikai dolgokat tanultam tőle, hanem azt is, hogy a szeretteink mindig velünk maradnak, és a temetőbe sem csak halottak napján kell kimenni. Megtanultam becsülni az értékeimet, tárgyakat és tulajdonságokat egyaránt. Igenis tisztelni kell az idősebbeket még akkor is ha tudjuk néha nincs igazuk, de ők már úgysem változnak. Szeretni a növényeket és a környezetünket, hiszen szimbiózisban élünk. Megtanultam, hogy ha valamit meg akarok csinálni lehet sokszor neki kell rugaszkodnom de meg fogom tudni csinálni. Ezért azt gondolom, hogy ha lehetőségetek nyílik rá, addig hallgassátok idős családtagjaitokat figyelmesen amíg az élet megengedi ezt nektek. És tudjátok sosem késő kimutatni, hogy szeretitek. Az én nagymamám már rég nem kapott születésnapi tortát, valahogy nem volt neki meg ez a szokás. Most sikerült meglepnünk, és meghatnunk. Mert hát valljuk be nem mindennap lesz 77 éves az ember lánya, és amikor a boldog születésnapot már a dédunokák éneklik az már megér pár örömkönnyet.
Akkor hát jöjjön a recept. Azért még előtte elmondanám, hogy másfél órás tömegközlekedésnek tettem ki a tortát, ezért a tortaformában szállítottam, csodásan túlélte, így viszont a torta oldalának díszítése elmaradt.
Hozzávalók:
3 csokis piskóta lap – recept itt
csokihab krém ( 2 db habfixáló, 1 db tejszín, tej, 2 db tejszínhabpor, 1 db dr. oetker tortabevonó ét csokis)
tejszínhab (2 db habfixáló, 1 db tejszín, tej, 2 db tejszínhabpor)
1 üveg magozott meggy
1 kanál étkezési keményítő
1 púpos evőkanál zselatin fix
cukor
Elkészítés:
A piskótát megsütjük, ha kell formára igazítjuk, a magozott meggy levéből 6 kanálla félreteszünk a többit egy kevés cukorral, a keményítővel és a zselatin fixel összekeverve elkezdjük főzni. Természetesen a meggyet is tegyük bele. Forralás után még hűlés közben kevergessük.
A tejszínhabot és a csokihabot elkészítjük, majd zsákokba töltjük. Én sima műanyag zacskót használtam és levágtam a sarkát. Ne vágjunk túl nagy lyukat rá mert akkor nem lesz lehetőség szépen rétegezni a krémet.
A meggyből pedig a torta tetejére a díszítéshez tegyünk félre pár szemet, én 12 db ot tettem rá. A tortakapcsos formát kikentem vékonyan csokikrémmel, mivel ebben fogom szállítani , és ott helyben már nem tudom az oldalát szépen körbekenni.
Mehet az első réteg piskóta, 2-3 evőkanál meggylével meglocsoljuk, majd a habokat kör formában kinyomjuk.
Jöhet a meggykrémünk.
Majd a következő réteg piskóta. Meggylé locsolás krémek, meggykrém és a tetejére a záró piskóta rész. Ezt is meglocsolhatjuk, és a maradék csokikrémet vigyük fel rá. A tejszínhabbal és a meggyel lehet díszíteni. Én még egy kis csokoládét reszeltem a tetejére.
Csak, hogy lássátok, a tortaforma sem minden ható, ennyi szint például az enyémbe nem fért bele így kicsit túllógott, de az utazást szerencsésen túlélte.
Amikor kivettem a formából a Dédinél került rá még egy kis marcipán virág és a szám gyertyák.
A maradékból pedig poharas desszertet készítettem – ugyanolyan rétegezéssel mint ahogyan a torta készült, egy kis otthoni nassolásra. Mutatom képeken. Ha tetszett a bejegyzés néz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban.
Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: