A fogfájás az egyik legalattomosabb dolog az életemben, meg gondolom máséban is. Tutira hétvégén tör rám és szinte mindig egyik percről a másikra, hogy aztán addig kínozzon amíg rá nem szánom magamat a fogorvos felkeresésére. Amivel csak az az egyetlen pici bökkenő van, hogy rettegek a fogorvostól. No mármint nem feltétlen a doki személyétől, sokkal inkább a helyzettől. Már a folyosón terjedő fogászati szagtól rosszul leszek. A fúrás, csiszolás hangjától, pedig az összes szál hajam égnek áll. Remeg a kezem lában ha csak arra gondolok, hogy mindjárt nekem is be kell ülnöm a fogászati székbe, ahol aztán görcsösön szorítom a saját ujjaimat, és a menekülési irányokat térképezem fel közben.
Így történt ez most is. Szombaton délután iszonyat megfájdult a fogam. Vagyis inkább több fogam, ugyanis az egész jobb oldalam fájt. Úgyhogy mivel kb.: 4 éve nem jártam a fogorvosnál be is paráztam rendesen. Tuti lyukas tuti fúrni, kell meg csiszolni, és tömni, és egyáltalán kihez is tartozom. ? Az a helyzet ugyanis, hogy költözés óta nem néztem meg a helyileg illetékes fogorvost, és ennek leginkább ugyebár a fent említett tények az okai. Szóval kikerestem a neten, hogy hova és kihez is tartozom. A doktornő neve semmit sem mondott, meg az utca sem ahova menni kellett, szóval hétfőn vettem egy nagy bátorságot és felhívtam az orvost. Csütörtök délutánra kaptam időpontot. Hurrá addig még lemondhatom :), persze mivel fájdalom csillapítón éltem addig, nem mondtam le, de a lányaimra való vigyázást már nehezebb volt megoldani. Végül is Apa hazarohant a munkából én meg elrohantam az orvos felé. Vagyis inkább vánszorogtam, és közben ezerrel győzködtem magamat, hogy ez semmiség lesz. Nem fog fájni. Már két gyerkőcöt is megszültem azt is túléltem ezt is túl fogom. Sőt már két bölcsesség fog húzást is túléltem, igaz a másodikról olyannyira nem őrzök jó emlékeket, hogy a főorvost aki csinálta azóta is csak hentesként emlegetem, merthogy nem elég, hogy megkínzott vagy 10 percig rángatta a fogamat. Még bunkó is volt és majdnem eltörte az arccsontomat, merthogy húzás közben az egyik kezével az arcomon támaszkodott. De komolyan, amiért azt mertem mondani, hogy doktor úr és nem pedig főorvos úr (uh le ne szakadjon az ég) majdnem kizavart a rendelésről. Tutira nem normális. Szóval azóta a szájsebészet közelébe sem mentem. Viszont visszatérve az eredeti helyzetemhez, éppen extra pozitív mantrákkal, nyugtattam magamat miközben végre odataláltam a fogászatra. Itt ért az első pozitív meglepetés, ugyanis kellemes környezetben kb.: 1 percig várakoztam máris szólítottak, és az általam nagyon utált fogászati szagot sem éreztem. A doktornő pedig egy 50 körüli kedves, nyugodt orvos aki nem cirkuszolt velem, hogy miért nem jártam évek óta orvosnál. Látva a rettegésemet nem hordott le, hogy ez butaság, szimplán beszélgetett velem fogászati dolgokról amikkel jól elterelte a figyelmemet. A röntgenen is nagyon kedves volt a hölgy, többször is megpróbálta a fotót elkészíteni a hátsó fogamról, hiába, kicsi a szám sok a fog benne:) Szóval totális kellemes meglepetések értek, így a mantráimat már szinte el is felejtettem, egészen a szuriig. Szóval a jó hír, hogy alul nem lyukas a fogam, viszont az íny kicsit gyulladt ezért fáj minden fog ott, a rossz hír, hogy felül a bölcsesség fogam rendetlenkedik azt fogjuk tömni, mert ott meg miatta fáj a többi fog. Szuper, újabb mantrázásba fogtam a váróban, miközben zsibbadt a szám. És bevallom többször megfordult a fejemben, hogy felállok és hazamegyek. Na de nem lehetek ilyen gyáva, meg aztán ha megcsinálja a fogamat túlesek rajta és nem fog fájni. Igen, gondoltam én naivan.
A helyzet ugyanis az volt, hogy kéz szorongatva beültem a székbe, ahol az asszisztens felajánlotta, hogy szoríthatom az ő kezét ha gondolom, de mondtam neki, hogy elég lesz a sajátom. Azért roppant kedves volt tőle. És az új varázslós film előzetesét kezdtem magamban pörgetni a Legendás állatok és megfigyelésükét, mondván ha túl vagyok rajta feltétlen megnézem a filmet. Egy jó darabig csiszolgatta a fogamat a doki aztán abbahagyta, gondoltam most fogja betömni, de helyette egészen mást mondott. Ki kell húzni! ÁÁÁÁÁÁÁÁ most komolyan miért? De a lényeg, hogy hol, ugye nem a szájsebészeten, ugye nem. De igen, de ne aggódjak, van egy kedves fiatal doktor akit nagyon dicsérnek a betegek menjek hozzá, felírnak nekem mindent. Megsemmisülve fél foggal kitámolygok az utcára, elindulok haza, és azon gondolkodom, hogy vajon miért is teremtett az Isten nekünk bölcsesség fogakat. Merthogy bölcs nem lettem egyiktől sem az tuti. Viszont cserébe mindegyiket kihúzzák a számból nem kis fájdalom és szenvedés árán. Úgy gondoltam alszom párat erre a kérdésre.
Mivel a hétvégén sem javult a fogam helyzete, hétfő délután két kiskorúval felszerelkezve, elsétáltam a szájsebészetre ehhez a dokihoz. Kicsit várakoztunk ami a két lány lefoglalását illeti, nem könnyű helyzet. Mindent bevetettem, rajzolást, plüssökkel játékot, nézelődést, evést, nassolást, ringatást. Szerencsére apa a húzás előtt 10 perccel befutott, így az utolsó 10 percet zsibbadás közepette, megint csak végigmantráztam. Igaz előzőleg amikor a szurit kaptam a dokitól, már látszott, hogy nagyon normális kedves, a szurit is alig éreztem, szóval bizakodó voltam. De valljuk be, valaki aki retteg a fogorvosoktól, annak mindegy milyen kedvesek vele akkor is félni fog. Hát be is ültem a székbe, ki is nyitottam a számat, kezem összeszorítottam, szemem becsuktam ne is lássam mit tesznek velem. Doki meg mondja, ne féljek nem fog fájni. Jó vicc gondolom magamban, mert szólni már nem tudtam, az asszisztens fogta a fejem, doki a számban túr. Mondjuk nem éreztem semmit csak azt a furcsa fog recsegést hallottam. És pik pakk fogacska kint is volt. Doki adja a tampont a számba, közben mosolyog és mondja, hogy most látta a Legendás állatok és megfigyelésük című filmet. Én bólogatok lelkesen mivel nem bírok beszélni. Közben azt gondolom mázlista, de a mai nap után én is megnézem, megérdemlem egy hős vagyok, túléltem. Szóval abban mondja a Gőte, hogy aki fél az kétszer szenved. És igaz, egyrészt tényleg mondja ezt a filmben a Gőte, másrészt van benne némi igazság. De azért én továbbra is rettegek egy kicsit a fogorvosoktól, legközelebb két hét múlva majd a doktornénimnél fogok mantrázni, de addig is azt gondolom, hogy vannak még az sztk-ban is olyan orvosok akik még ORVOSOK, és remélem ez a doktor úr sokáig fog még itt dolgozni, mert nagyon érti ezt a szakmát és a betegeket, ami szerintem nem elhanyagolható tény. És mellesleg jó ízlése van filmek terén 🙂 Ha tetszett a bejegyzés néz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban.
Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: