Pedig nem vagyok az az utálkodós fajta. Ha esik az eső – hát esik gumicsizmát húzunk és a lányok a pocsolyában ugrálnak. mert az igenis jó és vicces – leginkább persze szerintük. Szépen tartják az esernyőt is – azzal sincs probléma, igaz két kéz kell hozzá még. A havat is szeretjük, hiszen lehet szánkózni – meg hógolyózni. Sőt ha már tél van akkor ugyebár a hideggel sincs semmi probléma. És igenis most legyen tél ne húsvétkor.
Szóval engem ezek mind mind nem zavarnak – de az ónos eső ami a -5 fokos nappali hőmérsékletben inkább ónos jégdaraként hullik az emberre és az ember talpa alá, és ami szinte azonnal lesz szíves és meg is fagy. Na az már nekem is sok. Viszem én a lányokat a kori pályára nincs azzal gond – de amikor az út válik jégpályává szuper göröngyös akadályokkal tarkítva azt valahogy már nem tudom szeretni. Ilyenkor az sem segít, hogy az emberek nem takarítják le a járdát a házuk előtt, nem szórják fel, hogy ugyan ne essünk már hasra. Tisztelet a kivételnek, de azon a szakaszon amíg én kiérek a villamoshoz (ami persze most nem jár egy hónapig mert vágánykarbantartás van – igaz ez már napok óta tart és azóta sem láttam egy darab munkást sem – na de ez megér egy külön történetet) az a 4 utca, ebből 2 csak kertes házas, és kb.: 9 házból egynél volt letakarítva és még egynél a hóra kiszórva valami cucc. Nem nagy dicsőség.
Szóval a mai reggel pedig még olvadni is elkezdett a lábunk alatti jégpáncél amire mondhatnánk, hogy jippi já jé. De nem mondjuk mert így már a latyakkal, a sárral, és a tócsahalmokkal is meg kell küzdeni a járdán és persze az úttest egy részén is, hiszen az sincs mindenhol letakarítva. Ami azért is külön szuper, mert hatalmas piruetteket lehet előadni a járdán miközben megpróbálunk kitérni a ránk zúduló felcsapott sáros víztenger elöl.
Vázolom csak, hogy értsétek. Szóval adott a terep – még javában jeges de már a teteje kásás, sáros latyakos víztócsás járda ami természetesen ugyanúgy csúszik mint a sima jeges út, de itt ha nem gumicsizmában vagy a cipőd is beázik de térdig minimum vizes leszel. Szóval ezen a járdán elindulsz reggel az ovi felé két gyerekkel mindegyik a kezedbe kapaszkodik egyik az egyik oldalon másik a másikon – miközben csúsznak néha meg megrántanak, te meg próbálod mindhármótokat egyensúlyban tartani. Ekkor érkezik egy autó – lassú tempóban hiszen neki is csúszik az út – normális. Oké gyanútlanul mész tovább, ekkor a szomszéd sarkon bevágódik az utcába az AUTÓS, igen csupa nagybetűvel, mert neki kocsi van a segge alatt, így a jeges úton is lehet száguldozni, neki, hát joga van hozzá (sajna jó sok ilyen szaladozik jogsival a kezében). Szóval jön ezerrel de minimum 80-al ami az úton fekvő, széle hossza tócsákat és kisebb nagyobb mennyiségű jeget elnézve azért nem kis teljesítmény. Beéri az első tócsát. A gyerekek hangosan visítanak a nevetéstől. Nézd anya mekkora vizet vert fel. Igen minimum fél méter – méter magas vízoszlopot kreált a kerekeivel a tócsán átszáguldó autó. Ami így 20 méterről még látványos, de amint egy méteres távolságban is ismétli ezt, inkább riasztó. Abban a percben, ahogy a közelünkbe ér, laza mozdulattal ugrok kettőt a járda belseje felé, amennyire lehet közben húzom magammal a két gyereket, a falhoz fordulásnál már csúszunk, aki látja tuti azt hiszi, hogy valami korcsolyapózt gyakorlunk. Aztán mellettünk már csapódik is le a sáros víz, pont oda ahol előtte álltunk, az autós meg nem zavartatja magát száguld tovább. Neki nem oszt vagy szoroz, hogy a gyalogost a járdán a feje búbjától a lába ujjáig sáros létengerrel borítja be vagy sem. Körbenézünk és tovább indulunk, de a következő autó láttán újabb piruettbe fogunk – hiába rendes és lassít mellettünk én már nem bízom egyikben sem. Valahogy bőven elég, hogy zuhog ez az ónos eső a nyakunkba, nem kérek még egy adag sárlés zuhanyt is. Az esernyőt persze esélyem sincs kinyitni hisz minkét kezem foglalt, ők meg fél kézzel nem bírják még cipelni, amúgy is néha kalimpálnak a jégen szóval marad a kapucni és az óvatos araszolás a buszig. Jelentem be is értünk igaz majd kétszer annyi ideig tartott mint normál esetben:) Na szóval ezért UTÁLOM ezt az időt, mert ennél még a fél méteres havat is jobban tudnám szeretni – akkor még az utcát elfelejtem feltakarítani emberek sem izgatnának – beszánkóztatnám a csajokat az oviba 🙂 . Ha tetszett a bejegyzés néz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban.
Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: