Van az úgy, hogy az ember hamar elfárad, főleg ha alig pár éves, és éppen semmi kedve sincs sétálni. Egy ilyen alkalommal történt, hogy a nagyobbik lányom aki akkor még csak 2-3 év közötti kis manó volt, találta ezt mondani.
Szituáció, a séta, amikor elértük az első utcasarkot (még egy utcát kell sétálni a buszhoz) és ő hirtelen megállt.
– Anya! Szédül a lábam!
– Micsoda???????? – kérdeztem totál értetlenül.
– Szédül a lábam. Mikor érünk már oda?
Hkmhm – igen a szédülés a lábam az azt jelentette, hogy ő már elfáradt a megtett kb. 30 méter után. Annyira mókás volt, ahogyan mondta, hogy sokat emlegettük talán ezért is van az, hogy néha még most is mondja, ha elfárad akkor szédül a lába. De a kisebbik lányomat sem kell félteni. Történt pár hete, hogy tényleg egészen sokat sétáltunk intéztük a dolgainkat a városban. Én is elfáradtam, amikor azt mondja.
– Elfáradt a kezem, nem tudok tovább menni.
– Akkor a lábad fáradt el, nem? – kérdeztem vissza rá, hátha csak összecserélte a testrészeket. De nem, felemelet kézzel közölte:
– A kezem fáradt el, látod? Le akarok ülni.
Ennyi, leültünk. 🙂 Most mit mondjak? Azóta se engedi meggyőzni magát, hogy ilyenkor a lába jobban elfárad mint a keze a lóbálásban, szóval nem erőlködöm, végül is ha a másiknak meg szédül a lába 🙂 Ki érti ezt. Ha tetszett a bejegyzés néz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban.
Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: