Kosárka pudinggal töltve -teljes kiőrlésű lissztel

A kosárka tésztáját nagyon egyszerű és könnyű elkészíteni, kezdőknek is bátran ajánlom. A formába nyomkodást pedig a gyerekek is élvezik azért az ő munkájukat érdemes sütés előtt ellenőrizni. 🙂 A Nagymamám diós habbal készíti, de jól variálható szinte bármilyen krémmel, pudinggal tölthető a gyümölcsökről már nem is beszélve. A tésztája pedig szintén variálható már ami a lisztet illeti. Én fele fele arányban készítettem teljes kiőrlésű búzaliszttel -de nyugodtan meg lehet próbálni kizárólagosan is vele.

Először is a tészta recept.

Hozzávalók (kb.: 28 db lesz belőle):

15 dkg liszt

15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

8 dkg porcukor

1 vaníliás cukor

2 tojás sárgája

20 dkg margarin

1 citrom reszelt héja és egy kis friss citromlé

Elkészítés:

A margarin szoba hőmérsékletű legyen, így könnyű elmorzsolni a tésztával. A tojásnak csak a sárgáját használjuk, hogy puha maradjon a tészta. Először a lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót is, és jól összegyúrjuk. A formákat előkészítjük nem kell kivajazni vagy olajozni a tészta szépen ki fog jönni belőle.

A tésztából kb.: diónyi darabokat szedünk a kezünkbe és szépen belenyomkodjuk a formákba.

Előmelegített sütőben légkeveréssel 180 fokon 10-15 percig sütjük. Én közben folyamatosan néztem, hogy pirul e már a tészta, hiszen vékony rétegről beszélünk ami hamar odaég ha nem figyelünk. Kitesszük a tepsit hűlni az asztalra, de a formákból nem azonnal szedjük ki a tésztát.

Várjuk meg míg meghűl és meg tudjuk fogni. Ekkor szépen ki tudjuk szedni.

Ezeket pudinggal töltöttem, a pudingokhoz 1-1 evőkanálnyi margarint kevertem, és amíg kicsit hűlt addig többször átkevertem, hogy ne bőrösödjön le a teteje. Nem kell nagyon kihűteni mert akkor nem tudjuk szépen a formába tenni, de azért én nem tűzforrón öntögettem. 

A tetejére itt is friss félbevágott epret tettem, és egy kis olvasztott csokival is meglocsoltam.

Címkék:

Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.

Tovább a blogra »