Igen, van az a pillanat amikor Anya is hangosan elkáromkodja magát. És most nem, nem arra gondolok, hogy anyuka szitkozódva közlekedik az utcán, boltban a gyerekeivel, és üvölt velük, meg a szleng nyelv legtrágárabb kifejezéseit vagdossa a fejükhöz. Mert attól az összes szál hajam égnek áll, a gyerekeim megszeppennek ilyenkor és néznek mint borjú az ujjkapura, hogy mi van. Miért üvölt a néni?
Hát például legutóbb a Velencei tó közepén üvöltött egy kedves 40-es nő karjában egy pár hónapossal. Mellette egy kb. 3 éves forma kislány, akinek a víz a nyakáig ért, úszógumi stb sehol. A majd 6 évesem lebeg az úszógumijában úszkálgat, én mellette. Egyszer csak megcsap minket a torz üvöltés, miszerint anyuka hangot adott annak a gondolatának, hogy úgy elveri azt a b .. kölköt ha nem jön ki a vízből most azonnal vele . .. . Csóró gyerek meg sír, hogy nem mer elindulni, fél a vízben. És ez így megy percekig. Már a nemtommivel is megfenyegetett gyerek csak nem indul el . . .. . . .. .. . . már a nyelvem hegyin van, hogy anyuka tán nem kéne, és inkább segítsen neki stb. Mikor végre elkapja a gyerek karját és további szitokszavak kíséretében kivonszolja a vízből. A lányom pedig megállapítja, hogy szegény kislány, nagyon félt. Igen. Ezt asszem ne is részletezzük tovább.
Hasonló asztalkán árusít az újságosunk.
Szóval van ez az eset, és van az az eset ami kb 3 hete történt velünk. Igen én is szitkozódtam, és igen jólesett. És igen az utcán. Hogy miért? Elmesélem. Épp bevásároltam a két lányommal, vagyis két szatyornyi nehéz cucc a kezemben plusz a táska és a kicsi keze. A nagy már szépen mellettem marad, gond egy szál se, csakhogy én még megálltam az újságos előtt. Sőt képes voltam beszélgetést is kezdeményezni vele, minek után egy keresztrejtvény újságot szándékoztam venni az anyósomnak. Szóval kb. méter magasságban fekszenek előttem szépen sorba rendezve az újságok, némelyik gumiszalaggal rögzítve, némelyiken féltégla kinézetű kődarabok. Gond egy szál se hisz évek óta így van ez az újságos, és már többször sikerült balesetmentesen vásárolnom is nála. Kicsi szépen nézegeti amit elér és lát, de nem a nagy. Nem. A nagy azt akarja nézegetni amit nem ér el, így hát pipiskedik és húzogatja az újságokat. Mindezt teszi tőlem pár centire. És igen, anya ébersége lankad egy pillanatra, amíg ránéz az eladóra, hogy válaszoljon neki. .. .. .. .. . Majd pár másodperc múlva szatyor kiesik az Anya kezéből megkínzott arcot vág – és akaratlanul is jön: Azt a k….. Istenit. Az eladó nézz rám -ijedten. Kicsi néz rám -ijedten. Nagy ugrik hátra egy lépést, és azonnal kiáltja – Anya sajnálom véletlen volt.
Közben lehajolok és felveszem a féltéglát a földről ahova is azután került, hogy egy métert zuhanva a pucér lábfejemen landolt. Merthogy nyitott kis cipőben voltam tekintve a 30 fokot. Eladó kérdezi minden rendben-e eltört e valamim. ? Mondom neki túlélem, egyenlőre csak vérzek – de ne izguljon előbb még megveszem az újságot utána odébb slattyogok elvérezni.
Ez már egy hetes fotó – először nem gondoltam, hogy megörökítem a szétvert lábamat.
Persze a káromkodásomra mindenki felkapta körülöttünk a fejét – de senki sem szólt be miután látták, hogy mi történt. Mázli, hogy inkább csak a fájdalom mondatta velem – de azért utána gondoltam, hogy most aztán jó kis szaranya lehetek mások szemében. Mondjuk megkérdeztem az én drága nagylányomat, hogy ugyan még olvasni nem tud, mi a jó csudának kellett neki az újságokat túrnia és a lábamra ejtenie a féltéglát. ? Értelmes magyarázatot azóta se tudott adni rá, de bűnbánóan nézett rám, és még sajnált is. Anyaként azt hiszem ennyivel most be kell érjem.
Ha valaki a hazafele vánszorgásomat megörökítette volna, simán indulhatott volna vele rendezői versenyen katasztrófa film kategóriájában. Hozzáteszem, hogy majd 3 hete történt de még mindig duzzadt a boka és a lábujjak közötti rész – ellenben legalább nem lett kékes lilás színe. És, hogy mi a tanulsága a dolognak. Hát talán csak az, hogy igenis van az az eset amikor Anya is káromkodik, még ha otthon nagyon is figyel az ilyen dolgokra. Otthon beveti a kutyafülét, a hét meg a nyólcszázát, a jó mindenségit és társait ha belerúg véletlenül a széklábába vagy épp szaltót dob valamelyik 5 cm-es hercegnőn ami a szoba közepén alussza álmát. Mert gondolom ez mással is így van. 🙂
Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: