Ritkán írok filmekről vagy könyvekről kritikát – mondjuk én nem is nevezném kritikának, mivel ha már írok akkor az legyen jó. Szóval van ez a francia-kanadai családi animációs film. Mese. Amikor elolvastam, hogy kb miről fog szólni – nem voltam tőle elájulva, és a végén megint kiderült persze, hogy a pocsék történet ismertető egy igazán klasszis történetet takar.
Mert azért valljuk be mostanában a gyerekek világát is nagyrészt a szuperhősök meg a kevésbé valós történetek uralják. Nincs velük gond, de a félelmetes gonoszoktól az én lányaim megijednek, még a Vaianát is több részletben néztük meg, a Hupikék törpikék elveszett falut szintén. Szóval nemcsak az a baj ezekkel a mesékkel, hogy túl sok tanulságuk nincs mellé jó zajosak hangosak és néhol félelmetesek, hanem az is, hogy nincs túl sok közük a valósághoz. Nem mondom, hogy rosszak, mi is megnéztük őket, de egy félős 6 évessel nem jók. És én azt gondolom, hogy ebben a mesében sokkal több emberség, szeretet van mint sok másikban. Csodálatos, hogy kitartásra buzdít és arra, hogy elérhetőek az álmaink, de tennünk kell érte. Egy hétköznapi történetet mesél el csodálatosan, remek melléktörténetekkel, melyek együtt egy egésszé teszik. Szerintem mindenkinek érdemes megnéznie.
És most lássuk a leírása szerint miről is szól:
“A Franciaország távoli csücskében, egy árvaházban élő kis Félicie-nek egyetlen szenvedélye van: a tánc. Legjobb barátjával, a feltalálói babérokra törő Victorral vakmerő szökési tervüket végrehajtva Párizs felé veszik az irányt, a fények városába, ahol éppen csak belekezdtek az Eiffel-torony építésébe! Félicie-re sosem tapasztalt küzdelmek várnak; legjobb formáját kell hoznia és tanulnia kell hibáiból, hogy valóra váltsa legvadabb álmát: ő legyen a párizsi opera prímabalerinája. “
Innentől erősen spoileres az írásom!!!
Szerintem pedig ez a történet úgy fest, hogy kapunk egy energiabomba vörös francia kislányt Féliciet, aki persze árva. A legjobb barátjával együtt Victorral aki nem mellesleg fülig szerelmes is belé. A kislány mindig a táncról álmodik, és persze táncol is a maga esetlen mozgásával.
Természetesen folyton bajba kerülnek, főleg mert folyton szökni próbálnak. Elsőre az árvaház elég rossz helynek tűnik, de a történetben később itt is lesz változás.
Amikor Victor egy régi képen megtalálja a párizsi balett iskolát, Félicie a fejébe veszi, hogy oda fog járni. Ez egy felnőtt szemével nézve eléggé irreális képzelet, de ahogy a gyerekek az álmaikat követik cseppet sem tűnik erőltettetnek. A véletlenek játéka ahogyan Párizsba érnek és elszakadnak egymástól, majd megtalálja a hőn áhított iskolát. Saját személyiségének a varázsa ahogyan a takarítónővel Odettel kapcsolatot tudd létesíteni, és ahogyan majd a történetben sorra tűnnek elő az ő álmai és múltja. Nem ő a fő szál de nekem nagyon tetszik ez a rész is. Munka kapcsolatuk tanár diák kapcsolat lesz majd pedig mély barátság talán egy anya lánya kapcsolat is.
Az biztos, hogy a főhősünk tiszta szívű de egy kis pimaszságért nem megy a szomszédba és másnak adva ki magát bejut a balett órákra. Itt a többiek biztatják, hogy ugyan a tanár intrikus vele szemben, de ha keményen dolgozik bekerülhet a válogatásra. Válogatás. Erről csak annyit, hogy a történet e köré a válogatás köré épít, minden órán eggyel kevesebb diák marad a hőn áhított szerepre a Diótörőben, a tanár roppant szigorú -de a tehetséget értékeli.
Nincs mit tenni gyakorolni kell, és ebben bizony segítségre szorul.
Mázli, hogy a bottal járó de cseppet sem idős Odett maga is balettozott – és a történetből később kiderül, hogy roppant tehetséges volt, de egy baleset útját állta a karrierjének – vélhetően emiatt zárkózott magába.
Micsoda mázli, hogy a roppant szigorú de emellett jóképű tanárral a végén kialakulóban van egy kis románc. Többször kiáll Odettért és a végén kiderül a miért is.
Na szóval a gyakorlás szép dolog de a hazugság is mindig kiderül – így van ez ebben az esetben is – ha valaki más nevével megyünk iskolába számítanunk kell arra, hogy lebukunk és kiteszik a szűrünket.
Ekkor viszont megmutatkozik a tanár jó oldala, miszerint a tehetség bárhonnan is jön figyelmet érdemel. De sajnos Félicienek a fiúk kissé megkavarják az érzéseit, és nem gyakorol eleget. Van itt barátság , árulás, féltékenység, beilleszkedési vágy, orosz akcentusú szépfiú, és persze Victor, aki folyton megjavítja a kis zenélő dobozt.
A kis zenélő doboz amely mindig összetörik és Victor zseniálisan megjavítja. Az egyetlen tárgy amit a kis árva a sajátjának tudhat, és ami a film vége felé kiderül, hogy az anyukájáé volt, aki szintén imádott táncolni.
És persze jön a bukás, amikor elveszti a szerepet, visszaviszik az árvaházba így elveszti Odettet is. De ekkor váratlan helyről kap segítséget, az egyik árvaházi dolgozótól, és igen megint csak azt látjuk, hogy minden emberben van emberség és szeretett. Amikor pedig az utolsó próba után, ahol a kis szőke még mindig nem képes érzelem dúsan táncolni, összemérik újra a tudásukat.
Kemény csata, ahol bizony nem egyformán versenyeznek, szöszke eléggé tisztességtelenül.
De ettől még eljön a pillanat amikor ő már tudja, hogy vesztett.
Mert táncolni csak szívvel lélekkel lehet igazán ütősen.
Amikor pedig azt hinnénk, hogy vége hiszen Félicie megkapja a szerepet, jön a banya aki folyton keresztbe tett neki és Odettnek is persze. A banya aki a szöszke anyukája és talán az egyetlen totálisan negatív figura. Mégsem félelmetes annyira, hogy a gyerek kirohanjon, szóval kicsit kergetőznek és kicsit megpróbálja megőlni a kislányt, de persze Victor a találmányával most is megmenti és még az előadást sem késik le.
Mert a diótörőben egy csodás balerinával táncolhat együtt.
A kis doboz amely végig magában hordozta a titkot, hogy ez Félicie vérében van, a tánc ő maga.
Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: