Izgalmasan indult a szeptemberünk, mert végre Kicsi is elég nagy lett ahhoz, hogy elkezdhesse az óvodát amit közel egy éve már nagyon várt. Mivel a testvérét minden nap vittük és hoztuk az oviból – mondhatom, hogy az elmúlt 3 évben ő is kis mini ovis lett. Igazándiból én nem is nagyon aggódtam. Nyitott, barátságos, és hatalmas lelkesedéssel várta az ovit. De gondoltam ne kapkodjunk el semmit, akarom mondani ne igyunk előre a medve bőrére.
Nálunk szuper egy hetes beszoktatási menetrend van. Néha hallom a játszótéren, hogy egyik másik intézményben egy nap van de volt ahol annyi sem. Ez számomra nagyon ijesztően hangzik. Örülök, hogy nálunk a fokozatosság elvét követik. Egész héten csak ebédig tartott az ovi. Szóval első két nap bent vagyunk az oviban velük, és harmadik nap elmehetünk egy órácskát a játékidőből, és ezt az időt minden nap növelik. Őszintén már alig vártam, hogy mehessek, beterveztem a közelben vásárlásokat mindent. Aztán persze, hogy úgy alakult, hogy az első szülők között értem vissza. Jó jó de tudjátok ilyenkor belül kicsit örül és nagyon sír az ember. 🙂 Lánykám a homokozóban ücsörgött, játszott, és a legkisebb jelét sem mutatta a hiányomnak. Na püff neki. 🙂 Anya izgulni nincs ok – igaz a játékot ne vegyék el a kezéből mert azért kiabál kicsit. Mondjuk ilyen esetben nem is ő a hibás hanem az aki szó nélkül elveszi – szóval ezen tovább siklottam.
Második izgulósabb időszak amikor már ő is bent aludt. Tudjátok a szokásos kör. Evett, ivott rendesen? Igazi kiskacsa, folyton szomjas. Vajon pisilt alvás előtt? Ha nem tuti bepisil, és akkor azt hiszik nem is szobatiszta. Odaadták neki a cumiját? Rongyiját? Plüsikét? Vajon el tud aludni? Jaj jaj sírni fog mikor érte megyek. Aznap volt az első munkás napom ( itt olvashatod) mikor ő először bent aludt. Vágtáztam a villamoshoz, hogy a lehető leggyorsabban odaérjek. Hatalmas ölelést kaptam meg egy puszit az ajtóban aztán visszarohant játszani, az óvónénik meg mondták, hogy jó nagyot aludt nem volt semmi gond. Na tessék újabb felesleges aggódás Anya részéről.
És akkor most mesélnék egy másik helyzetről amit ritkán lehet olvasni – vagy csak nekem nem volt hozzá szerencsém eddig. Ugye amikor egy új gyermek születik a családba a nagyobbaknál szokták mondani, hogy visszaesés tapasztalható stb. Mi ezt szerencsésen megúsztuk a szülésnél, 2,5 év van közöttük. Ellenben ez a jelenség, az élet több fontosabb állomásánál előjön. Például amikor a kicsi is ovis lesz mint a nagy – vagy a fordított helyzet (ezt jövőre várom) amikor a nagy iskolába megy a kicsi meg még mindig csak ovis.
Szóval a nagylányommal az történt, hogy totálisan megkeveredett, hogy én az oviban sokszor felbukkanok , és nem nála, nem vele, hanem a kicsivel. Folyton a kicsivel. Pedig odamentem hozzá is ilyenkor egy egy plusz puszira, de kb 3 hétig ragtapaszosat játszott, így esett meg, hogy őt is kábé újra beszoktattam az oviba. Kapott ő is sok figyelmet, de mégis nehezen dolgozta fel ezt a helyzetet. Nagyon jól elvannak az oviban külön csoportban, ha úgy van mindig odamegy megpuszilja a tesóját stb. Nincs igazi testvér féltékenység. Csak egy 3 hetes anyamániával kellett megküzdeni. 🙂 Szóval jó ha tudjátok ilyen kis nehezítések is vannak és lesznek is még a későbbiekben.
Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: