Sokszor mesélek a lányaimnak, kitalált történeteket, vagy olyat ami a mindennapi életünkhöz kapcsolódik. Nagyon szeretem a Miaszösz termékeket, nemcsak aranyosak és puhák hanem egy csodás hölgy kézműves termékei is egyben. Nemrég meseíró pályázatot hirdettek, amin ugyan nem nyert az én kis mesém, de elég lelkesedést adott nekem, ahhoz, hogy újrakezdjem az írást. A jövőben ha időm engedi újabb meséket is tervezek leírni és feltölteni az oldalra. Így hát fogadjátok szeretettel :
A varázslatos Miaszösz Tünde
És ekkor előbújt a Miaszösz Tündér – Tünde, mert így hívták, megrezegtette apró tündérszárnyait és kíváncsian körbenézett. Vajon honnan jön ez a hangos sírás? A keskeny folyosón, egy pad szélén egyedül üldögélt egy cseppnyi kislány, Miaszösz Réka, és hangosan sírt. Aztán halkabban, aztán megint hangosabban, de úgy tűnt senki sem hallja őt. Senki sem siet oda hozzá, nem vigasztalja meg. Miaszösz Tünde egy darabig nézte ezt a kicsiny szomorú leányt. Piros ruhácskájánál csak vöröslő hosszú haja volt szebb, arcocskáján mégis könnyek záporoztak végig, le egészen a kis fodros szoknyája széléig. Addig-addig nézte, mígnem annyira megsajnálta, hogy legyőzve saját félelmét, odaröppent hozzá. Azt tudnotok kell, hogy a Miaszösz tündérek bizony nagyon-nagyon félénkek, viszont roppant jóságos szívük van.
-Miért sírsz ilyen nagyon? – kérdezte Tünde.
Réka szipogva felemelte a fejét és körbenézett, de senkit sem látott. Ijedten megkérdezte hát. – Ki van itt?
-Én – válaszolta a tündérke, és a kislány szoknyájától felrepült egészen az arcáig. – Tünde vagyok, és azt kérdeztem miért sírsz?
Réka kerekre nyílt szemekkel csodálta a kis tündért, aki tényleg kicsi volt, elfért volna a tenyerében is. Alig akarta elhinni, hogy tényleg látja őt, hirtelen még sírni is elfelejtett. A tündérnek fényes apró szárnyai voltak, és csinos kis sárga ruhát viselt, ami nagyon jól illet a hosszú szőke hajához. Körbenézett a folyóson, hogy látja-e őket valaki.
Majd így válaszolt – Azért sírok, mert mindenki hozott otthonról játékot magával és én elfelejtettem Anyukámtól elkérni a plüss cicámat, és nagyon hiányzik.
Újra eleredtek a könnyei, de ekkor Tünde óvatosan odaröppent hozzá, és apró kezével letörölt egy könnycseppet a kislány arcáról. Réka felnézett rá és meglepődve látta, hogy a tündér mosolyog. Ettől neki is kicsit jobb kedve lett.
-Ezen a problémám tudok neked segíteni – mondta – de kérlek, ígérd meg, hogy abbahagyod a sírást.
Réka nem igazán tudta elképzelni, hogyan lehet megoldani ezt a hatalmas problémát. Lehet, hogy idevarázsolja az Anyukáját? Á azt nem lehet, Anya már dolgozik. Lehet, hogy a tündérke elrepül az Anyukájához és elhozza a cicát neki? De hiszen a cica nagyobb, mint Tünde, el sem bírná. Miközben így töprengett, Tünde türelmesen várt.
-Jó-mondta Réka,- megpróbálom.
-Akkor a mai napra, kivételesen varázsolok neked egy cicát – mondta Tünde, mintha ennél mi sem lenne természetesebb és egyszerűbb – de milyen cicát szeretnél?
A Miaszösz tündérek ugyanis hatalmas varázserővel bírnak, de csak nagyon ritkán használják. Réka elgondolkodva nézett rá, majd hirtelen felugrott és megmutatta a ruhácskája szélére hímzett fehér cica képét.
-Kedves tündérke ilyen fehér cicát szeretnék – mondta – mert ez az ovis jelem.
Tünde odarepült hozzá és alaposan megnézte a cicát. Kisvártatva így szólt.
–Akkor most csukd be a szemedet- a kislány pedig engedelmesen becsukta a szemét – Most nyújtsd ki mindkét kezedet magad elé, és ismételd utánam – mondta Tünde – Abraka dabra ákom bákom, hozzál nekem fehér cicát tarka szárnyon.
-Abraka dabra ákom bákom, hozzál nekem fehér cicát tarka szárnyon. – ismételte lelkesen Réka.
Abban a pillanatban egy csodaszép hófehér bundájú plüss kiscica került a kezébe. Nyakán rózsaszín csillogó kis sál volt, a derekán pedig egy kisszoknya, mintha csak egy balerina lenne. Szépséges arcát nézve Miaszösz Réka letörölte az utolsó könnycseppjeit is.
-Miaszösz Füzénynek fogom hívni – fordult oda a tündérhez, és arcán boldog mosollyal ölelte magához új játszópajtását.
Miaszösz Réka
Tünde visszamosolygott rá – és integetve tovaszállt a nyári napsütésben, ki a kis folyosó ablakán.
Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: