Mond, te mikor tanulsz meg végre köszönni?

Mond, te mikor tanulsz meg végre köszönni?

Már az elején leszögezném, hogy tisztelet a kivételnek!!!! Így sok felkiáltójellel. De sajnos az a tapasztalatom, hogy a mai társadalom elfelejtette, hogy illik köszönni arról már ne is értekezzünk, hogy mikor is illik és kinek is illik, meg hogyan is illik. Vagy tudjátok mit? De igen, értekezzünk róla – mert már nagyon érik bennem hónapok óta, hogy az egyszerűen nem lehet igaz, hogy az emberek nem tudnak köszönni.

Mi különböző korosztálybeliek egy társadalomban élünk, és a társadalomban bizony érdemes tisztában lenni az illemszabályokkal – sőt továbbmegyek – nem lenne ártalmas azt használni is. Mondjuk első körben már csak az egymás iránti tiszteletből is. Másrészt meg ha még ennyi se megy vajon vica verza alapon mit várhatok el. Amúgy meg szerintem a köszönés a kapcsolatkialakítás egyik alapvető formája/lépése.

És most ne várjátok, hogy többoldalas illemszabály listát fogok írni, de elmesélek egy történetet vagy lehet több kisebbet.

Mint ügyintéző fogadom a kedves (vagy kevésbé kedves) ügyfelek a nap egy bizonyos idejében egy nálam jó 20 évvel idősebb hölggyel együtt. Szóval ezt csak azért, hogy érezzük, két nő ül egy helységben ahova az emberek ügyet intézni érkeznek, mert nekik valamire szükségük van. Ügyfél belép az ajtón és köszönés nélkül átvágtat a termen és leül az asztalomhoz hogy ő XY és  – – és itt szoktam udvariasan félbeszakítani, hogy JÓ napot, meg hogy legyen kedves az ajtóban elhelyezett sorszámhúzót használni. És ezt egy 20-as éveiben járó férfi ugyanúgy megteszi mint egy 50 es férfi, sőt a tapasztalatom szerint a nők előbb köszönnek. Persze van az is aki belép és elmatat a sorszámmal, de köszönni továbbra sem köszön. És persze van az is aki már az ajtónyitáskor köszön igen az már valami kérem szépen.

És igen én ezt komolyan nem értem. Nem értem, mert én lüke, ha bárhova megyek bankba, boltba, stb én bizony köszönök amikor belépek, sőt újra köszönök külön az ügyintézőnek amikor hívnak. Köszönök az ellenőrnek a metrónál mikor megmutatom a bérletemet, és köszönök a távolsági buszsofőrnek is. Köszönök a pénztárosnak, és megköszönöm a végén a munkáját. Köszönök az utcán is a szomszédomnak és az oviban sem csak elosonok a szülők mellett hanem köszönök. Igaz néha velem is előfordul hogy elbambulok, és rám köszönnek, de hogy én hónapok óta mindenhol csak bamba emberekkel találkozom az azért eléggé elképzelhetetlen.

Akkor íme néhány szabály:

• Aki belép egy helyiségbe az köszön, az ott lévők pedig fogadják azt (étterem, vonatfülke, váróterem, lift, üzletek, stb.)
• A férfi köszönti előre a nőt, még ha idősebb is nála
• A társaságba újonnan érkezett köszönti előre az ott lévőket

Szóval a köszönést sose hanyagoljátok el, mert nem elég, hogy neveletlennek fogtok tűnni és magatokról rögtön egy negatív érzéssel indítotok de még a másik fél is kényelmetlenül fogja érezni magát. Engem legalábbis nagyon zavar és gondolom mások is így vannak ezzel.

Utógondolatként még annyit, hogy nem kell ahhoz vidékre menni, hogy mindenki tudjon a másiknak köszönni. Pár hete a hármas határhegyen kirándultunk ahol minden egyes túrázó, futó, köszöntötte a másikat, teljesen idegen emberek számunkra és sokszor ők köszöntek előre. Szuper volt. Azt meg már csak halkan suttogom el a végén, hogy a kisebbik 4 évesem is előre köszön – akkor talán egy 40 éves felnőttől is elvárható lenne ez.

Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.