Elfogult vagyok, de tényleg szeretem ezt a kis Balaton parti települést. Balatonföldvár. Tudtad például, hogy a régészeti leletek szerint már a 4. században kelta földvár állt a területén, amely a helység névadója is. Földvárnak első írásos említése a 11. századból származik, majd 1358-ból. Szóval régi 🙂
A fürdőtelepet a 19. század végén a gróf Széchenyi-család alapította. Gróf Széchényi Viktor gyámja, gróf Széchényi Imre, felparcellázta a korábbi pusztát. Parkot hozott létre, amelyet Spur István mérnök (nevét utca is őrzi- megjegyeztem mivel napjában többször is sétáltam rajta) és Schilhán József kertész készítettek el. 1896-ban nyitották meg hivatalosan a fürdőtelepet. Ekkor már negyven szép villa állt a településen. Kedvelt üdülőhely lett az arisztokrácia és magas hivatali, katonai körökben. 1948-ban vált ki Kőröshegy anyatelepülésből és lett önálló község. 1985-ben nagyközségi rangra emelkedett. 1992-ben kapott városi jogot.
Jó, szóval van történelme – és persze ehhez kapcsolódó emléktáblái szerte a városban megtalálhatóak. A kikötője csodálatosan szép – még egy kis sziget is tartozik hozzá ahova egy kis hídon átsétálva jutunk. Galamb sziget – ahol ugyan nem találunk kimondottan sok galambot, de tökéletes hely egy kis pecázáshoz vagy naplemente nézéshez.
Nevezetességei között megtaláljuk a régi nemesi villákat, vaskori földvár maradványokat, a kikötő gyaloghídja országunk egyetlen többtámaszú vasbeton szerkezetű hídja, parkerdő, Kultkikötő, Hajózástörténeti központ, egy római katolikus templom -híres színes üvegablakaival és még sorolhatnám.
Nyaralóként ami szuper benne, hogy lehet hajózni – és érdemes is. Lehet strandolni – két nagy strandja van és több kisebb is. Mi egy kisebbe szerettünk bele – árban ugyanannyiba kerül de nincs tömeg viszont van napozóágy 🙂
A kisebbek is mindig találnak maguknak programot – legyen szó egy szépen kivitelezett játszótérről – vagy trambulinozásról.
Sok jó éttermet lehet találni – az árak sem olyan vészesek szerintem – igaz nem is ettünk tengeri herkentyűket és ilyesmiket. De ettünk nagyon finom halászlét amit ilyen jópofán tálaltak. A férjem szegedi és még neki is ízlett. A kedvenc éttermünk a Platán volt – főleg mert a gyerkőcök nagyon élvezték az ötletesen kialakított játszórészt. Így igazán vidáman telt az ebéd. Arról nem beszélve, hogy igazán jópofa gyerekmenüik vannak.
A kacsaetetés és a hattyúk etetése is állandó program. Az idén teljesen meglepődtünk – mert a hattyúpárnak 7 kis hattyúja lett. Igazán szépek voltak, a gyerkőcök egymást túllicitálva próbáltak közelebb kerülni hozzájuk – de mivel csípnek – mi inkább a biztos egy méteres távolságban maradtunk tőlük.
Ha valaki egyéb élményekre vágyik és a gyerekei nem csak a menjünk már fürdeni a Balatonba mondatokat szajkózzák elmehetnek a teknős parkba is. Ahol kicsi és nagy teknősöket lehet látni, van játszótér – és biztosan nagyon izgalmas is – mi még nem jutottunk el hozzájuk. Talán jövőre. Aztán a Madárkertbe ellátogatva a díszmadarak tartásáról és mindennemű tulajdonságáról tudhatunk meg többet. Elsétálhatunk a kilátóhoz is -ami a Hajózástörténeti Látogatóközpontban található. A balatoni hajózást, vitorlázást bemutató interaktív kiállítás egy különleges, hajó alakú épületben kapott helyett, melynek árboca a Balaton legmagasabb épített kilátója. Szóval érdemes megnézni.
A kikötőben sétálva nem csak a vitorlásokat nézhetjük meg – de a szépen átlátni Tihany felé is. Mindig van valamilyen program is – most kis vidámpark volt a gyerkőcöknek és pár napja kezdődött a sörfesztivál – zenei programokkal megpakolva. Ettől függetlenül egy csendes nyaralós hely -szállodákkal és remek magánszállásokkal. Érdemes körülnézni – ugyan két kis gyerkőccel soha nem felhőtlen a nyaralás -azért idén is loptam magamnak pár nyugodt percet. 🙂
Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: