Utólagos sulipara – avagy a nagy iskolaválasztás

Az elmúlt egy évünk az intenzív melyik iskolát válasszuk? kategóriában telt, vagyis csak az év első fele. Merthogy hamar rá kellett döbbennünk, hogy itt bizony az iskola dönt és a legtöbb helyzetben csak reménykedhetünk benne hogy számunkra kedvező lesz a döntés.

 

 

Az őszi időszakban vártuk az iskolaérettségi felmérés eredményét, nagy izgalom nálunk nem volt, lévén, hogy év vesztes a lányom. De persze van, akinek ekkor fog kiderülni hogy óvoda vagy iskola lesz-e a következő év. 

 

 

 

Mi először megnéztük melyik körzeti iskolához tartozunk. Ide ugyanis mindenképpen felveszik a gyermeket. Erről annyit érdemes tudni, hogy az önkormányzat honlapján általában utcanevekkel listázva lehet ezt megkeresni. Pechemre a mi körzetesünkről mindenhonnan csak negatív véleményt hallottam, már évek óta. Így nem túl nagy lelkesedéssel gondoltam rá, hogy lehet itt fogunk kikötni. Körbenéztünk és körbekérdeztük az ismerősöket akiknek alsós a gyermeke, hogy kinek hol milyen tapasztalata van. Azt kell mondjam hogy ez tűnt a legjobb ötletnek de a valóság az, hogy amiben eddig biztos voltál abban ezután tuti elbizonytalanodsz. Ugyanis nincs két egyforma elvárással rendelkező szülő és természetesen a gyermekeink sem egyformák. Szóval ez egy nagyon színes tapasztalat volt de egyértelműen leszűrhető belőle, hogy egyetemes népszerűségnek egyik iskola sem örvend.

 

 

Viszont az is egyértelműen kiderült hogy érdemes a leendő tanárokról informálódni, esetleg ha lehetőség van személyesen váltani velük pár szót azt ki kell használni. Nagyon fontosak az iskola eszméi, hogy mit is képvisel, ugyanis hihetetlen szórás van ebben is. Vannak szigorúbb rendszeretőbb iskolák de olyan is ahol még csengő sincs. Kinek mi tetszik, maga döntse el. Érdemes a tanítási módszereket is összehasonlítani mint montessorri, meixner stb. a körzetes iskolánkban például elég ferde szemmel néztek rám, amikor a tanítási módszerekről érdeklődtem, majd közölték, hogy megveszik az előírt könyvet és szimplán tanítanak. Ennyi. Valakinek persze ennyi is elég. Lehet nem mindenki ért velem egyet de érdemes az iskola helyét is megnézni egyrészt, hogy mennyi idő odajutni és adott esetben ha a gyerek nagyobb lesz és egyedül jön haza akkor nem hátrány ha nem 2 kerületet kell körbe bkvz-nia. A másik, hogy ha iskolán kívüli programra járunk pl.: úszás vagy edzés akkor nyilván oda is időben kell érkezni. Szóval szerintem fontos az iskola megközelíthetősége. Én magát az épületet is megnéztem, mert sokat elárul arról, hogy milyen lehetőségei vannak az iskolának. Például a körzetesben közölték hogy az osztály vesz fénymásoló gépet. Itt kb.: lehidaltam és erősen imádkoztam magamban hogy felvegyék a lányomat a másik suliba.

 

 

És akkor itt még megemlítenék egy olyan pontot amin sokáig filóztam. Fontos-e, hogy legyen ismerős barát az új osztályban? Ez egy nagy dilemma. Nem tudom ki, hogy vélekedik róla, mi végül egy olyan iskolába kerültünk ahol senkit sem ismertünk. Nem okozott gondot mivel az iskola is szervezett az elsősöknek ismerkedős találkozást és külön a mi osztályunknak is volt ismerkedős játszóterezése, ahol sikerült kicsit barátkozniuk a gyerkőcöknek és hétfőn az első napon már vidáman várták egymást az osztályteremben. Szóval szerintem nem biztos hogy hátrány egy teljesen új közeg.

 

 

Amikor az ember elmegy a nyílt napokra, akkor amit lát ossza el magában hárommal és az talán takarja a valóságot. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy becsapják a szülőket ezeken az alkalmakon, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy ezeknek a célja minél jobb képet festeni az adott intézményről. Érdemes a gyerkőcöt nem 10 suliba elvinni, mert szegények megkeverednek. Inkább az elején mi tájékozódjunk és a gyermekkel mar csak 1-2 intézményt nézzünk meg. Itt számítani kell arra is, hogy ő is fogja rangsorolni a számára szimpatikus iskolákat és ez azért sokszor merőben el fog térni a mi véleményünktől. Nekem nagyon szimpatikus volt, amikor az igazgatóval volt egy szimpla hétköznapra megbeszélt találkozónk. Ugyanis ő egy szimpla szünetben mutatta meg az iskolát úgy ahogy nap mint nap van. Nem egy megkomponált képet kaptam róla. Nekem ez nagyon tetszett, nyilván a lányom a szuper kis játékos előadásokat is imádta. De volt olyan iskola ahol augusztus utolsó hetében derült ki hogy az osztály teljesen más tanári karral indul mint amiről eddig szó volt – persze előtte se tudtak a szülők a tanárokkal beszélni. Engem felhívtak, hogy a tanárnő szívesen megismerné a lányomat (még októberben voltunk vagyis 50 % esély volt arra, hogy felveszik abba az iskolába) és a lyukasórájában fogadott minket. Nagyon pozitív élmény volt és mivel én is kaptam egy képet a tanárnő stílusáról stb így könnyebb volt felé billentenem a mérleg nyelvét.

 

 

Felvételiztetni elvileg tilos. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy egy kis foglalkozásra invitálnak minket egy adott időben és az itt készült feladatokat kiértékelik, majd ez alapján kiértesítik, hogy kit várnak a beiratkozáskor. Szóval igen erre is fel kell készülni. Nem mondom hogy örültem neki de a gyerkőc élvezte hozzáteszem végül nem a felvételiztetős iskolát választottuk. Ilyen megmérettetésre amúgy a nem körzetes iskolákban kell inkább készülni. Részben mondjuk egy sporttagozatos suliban érthető is ez, vagy egy vallási iskolában. A legtöbb ilyen suliban amúgy rendszeres foglalkozások is vannak, amiken részt kell venni különben esélyünk sincs bejutni. De olyan suliról is tudok ahol két osztály indul minden évben, és előre kell az iskolalátogatásra időpontot foglalni amire 60 hely van csak – viszont aki nem volt iskolalátogatáson esélye sincs a felvételre. Nyilván ezeket nem fogod tudni a suli honlapjának megtekintése után – ezért szükséges a többi szülőtől is informálódni.

 

Ha pedig már minden sulit végignéztünk, végigjártunk, és sikerült rangsorolnunk, hogy mit is szeretnénk – akkor már csak várnunk kell. Tehetetlenség érzése – igen az is van.

 

Valamikor tavasz fele, a beiratkozás előtt kicsivel jön el az az idő amikor rádöbben az ember, hogy itt már nincs mit tenni. Megnézett minden szóba jöhető helyet ahol protekciót sejtett azt megmozgatta és bizony itt már csak imádkozni lehet. Merthogy a felvételnek mindig van egy sorrendje. A körzetes suliknál először a körzeteseket veszik fel, aztán szokott jönni az odajárók testvére, aztán dolgozók ismerősök protekciósok és a maradék. A nem körzeteseknél ezt megelőzi egy felvételi is. Szóval nagyrészt a sulin múlik bizonyos esetekben a felvétel. Elfogadni a tehetetlenséget az eddigi pörgés után elég nehéz. 

 

A beiratkozás mindenhol ugyanakkor van, két napra kiírva. Én két suliban jártam fél nap alatt elintéztem a tennivalókat, igaz a körzetesben megfuttattak, hogy szerezzek apától is egy aláírást egy frissen kapott papírra – mázli, hogy a férjem viszonylag közel dolgozik. Viszont volt olyan ismerősünk aki egész nap egy suliban ücsörgött és  igazán örült mikor végre sikerült az átiratkozásukat elintéznie. Ami biztos, hogy a körzetesbe be kell iratkozni, meg persze a kiszemelt másik sulikba is – és várni kell egy telefont e-mailt levelet, hogy akkor felvették -e a suliba. Ha igen -akkor el kell menni a körzetesbe és ki kell iratkozni. Ez a jegyző miatt fontos, mert csak így tudja követni hova is jár a gyerek – mondjuk szerintem ez túl van bonyolítva de ez van. Én mázlista voltam, elég volt egy telefon és egy e-mail mivel a másik suli is jelezte nekik, hogy átveszik a lányomat. Közvetlenül nekik meg is küldtek valami hivatalos papírt nekem csak a választott iskolába kellett bemennem a felvételről szóló igazolásért.

 

Első körben ennyi – de mindenképpen folytatom majd, lesz sző szülőiről, iskolacsomagról, iskolás beszokásról is.