Szagold ha tudod vagy inkább ne, mert megszeged a szabályokat. Na jó kezdjük az elején. . .
Így két hónap után újra elmerészkedtem két nagy szatyor társaságában a hozzám közeli drogériába. Délután 2 óra csodás napsütés – a boltban rajtam kívül két vásárló lézengett így szépen kiegészítettük a 2 eladót és az egy szem biztonsági őrüket. Mindenki szépen illedelmesen szájmaszkban ahogy kell. Előkaptam a vásárlós listámat, és komótosan haladtam a sorok között, hogy ne keljen a következő két hónapban újra idejönnöm, de legalábbis egy hónapig tutira rendben legyünk. Éppen elértem az öblítőket amikor egy másik vásárló is odaért, és elmélyülten kezdte tanulmányozni a termékeket. Gondoltam, tartsuk a két méteres távolságot, így továbbmentem a mosószerekhez és szépen lepakoltam némi tisztítószert is. Mivel nem óriási a terep és amúgy is jöttem visszafele, hogy elvegyek én is egy nagy kiszerelésű öblítőt, ezért végighallgattam az eladó kioktatását arról, hogy nem szabad ám az öblítőket megszagolni, úgy hogy egy pillanatra lehúzza az orráról a vevőjelölt a maszkot. A vevőjelölt eléggé nem értette mi a gond, és pár percben megbeszélték, hogy ugyan ez nincs kiírva az ajtóra, hogy a maszkból az orrunkat nem szabad ám kiengedni, még egy illat mintavételre sem, de hát ez a törvény nekik pedig be kell tartani. Bár azt az eladó is elismerte, hogy így valóban nehezebb kiválasztani az új illatokból a megfelelőt, de ha ez a szabály akkor ez a szabály. A vevőjelölt értetlen arccal orrára húzott maszkkal nézegette tovább az öblítőket. Én pedig megállapítottam magamban, hogy micsoda mázli, hogy imádjuk ennek a lilának az illatát, és csak a márka nevét és színét kell egyeztetnem és már vihetem is a számomra tökéletes öblítőt. Aztán közben az is eszembe jutott, hogy miért most akar új illatú öblítőt venni, de aztán végül is miért is ne akarhatna, hiszen megy az élet tovább, lassan jönnek a lazítások,még itt a fővárosban is. Mentem tovább a kocsival és vásárolgattam. Egészen addig, amíg a listám aljára nem tévedt a tekintetem, nem is volt gond. Ott aztán elidőztem egy kicsit, majd percekig állva tátogtam, szigorúan a maszkom alatt. Ugyanis a listám utolsó tétele kedves férjem kérése. Gyorsan felidéztem az egyszavas tételhez tartozó tegnapi beszélgetésünket. Hozzál szívem egy parfümöt nekem, nem nem emlékszem mit vettünk a múltkor, valami Hugo Bosst talán, nem nincs már meg az üvege, nekem mindegy csak jó illata legyen.
Izé, most képzeljétek el, hogy ott állok teli kocsinyi cuccal, egy egész polcnyi parfüm előtt, amiből szaglás nélkül kell egy jó illatút kiválasztanom. Túl az első sokkon egy darabig magamban röhögtem magamon, hogy ennyire nem lehetek szerencsétlen. Aztán azon filóztam vajon mennyire lehet maszkon keresztül érezni az illatokat? De tanulva az előző vevőjelölt esetéből akivel azonnal visszatekertették az öblítő tetejét, nem mertem kísérletezni. Így aztán végignéztem a kínálatot és próbáltam felidézni az elmúlt évben vásárolt parfümök nevét, végül sikerült egyet találnom amit tuti szoktunk vásárolni, emlékeim szerint az illata is jó, gyorsan bevágtam a többi cucc mellé és elrobogtam fizetni. Ugyanis a parfümökre közvetlenül rálát a kasszában ücsörgő eladó – így aztán extrán kínosan éreztem magam. De nem tette szóvá a dolgot, én pedig a tőlem telhető leggyorsabban távoztam a felhalmozott készleteimmel és megfogadtam magamban, hogy ezentúl minden parfümös üveget lefotózok hogy visszakereshető legyen később.
Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.
