1.0Szirahttps://szira.cafeblog.huSzirahttps://szira.cafeblog.hu/author/szira/<p>Igen - igen, eljött ez az idő is - mint minden anyának az életében, amikor az összes gyerkőc már valamilyen intézménybe jár, nekünk pedig jöhet a munka. Vagy mégsem? Lélekben is felkészültél rá vagy csak tudod, hogy most ez lesz?</p> <p>Nálam mindkét leányzó ovis, Kicsi most kezdte, és jól is megy neki a dolog, nincs sírás meg ilyenek, élvezi, hogy ő is nagylány lett. Nagy ovis leány. A beszokásunkról <a href="https://szira.cafeblog.hu/2017/10/01/beszoktatas-az-oviba-ujra/">itt olvashatsz</a> pár érdekességet.  Szóval itt az idő - Anya mehet dolgozni. Anya készült is erre már vagy fél éve - most viszont valahogy úgy érzem erre nem lehet felkészülni - néha csak felállnék és visszaszaladnék az oviba értük, hogy még egy kis időt lopjak magunknak. </p> <p>A munkába vissza projektem amúgy meglepően jól sikerült, igaz igyekeztem is tenni érte, az évek alatt ápoltam a céges kapcsolatokat. De őszintén ez nem is esett nehezemre, és nagyon örülök, hogy a régi munkáltatóm vissza vett. Azért 6 év az csak 6 év munkakiesés és a 2 gyerek az kérem jó pár hét betegszabadság, szóval Köszönöm. Most a részletekről nem írok - mert azt sok helyen olvashatjátok, hogy mire figyeljetek, mit kérhettek törvényileg, kinek mennyi szabadság jár stb.</p> <p>Inkább mesélek egy kicsit az érzelmi oldaláról. Szuper dolog újra a régi kollégákkal dolgozni, és közben nagyon furcsa is - hiszen teljesen felnőtt emberekkel töltök jó pár órát összezárva. :) Az első pár napban mindenki kérdezte, hogy milyen érzés újra dolgozni. Én meg viccesen megjegyeztem, hogy furi, hogy nem 110 cm magas emberkék vesznek körül és nem a barbikról és a pónikról kell társalognom. :) Nevettek. Aztán persze az a 6 év nem csak nálam 6 év, de náluk is. Hihetetlen, hogy az ő gyerekeik is nőnek, sőt van amelyik már nősülni készül én meg tiniként ismertem meg. De van olyan kolléganő is aki már nagymama lesz hamarosan. Én meg örülök, hogy mindenki boldog - közben meg nem értem, hogy telhetett el ennyi idő. A munkakezdés elején olyan mintha új munkahelyre mentem volna ahol ismerem az embereket, meg a munka egyes főbb állomásait - de a részleteket bizony újra kell tanulni, sok a változás. Így kicsit izgulni is lehet, hogy mindenben ügyes legyen az ember. És ha már izgalom akkor erre jön a gyerkőcök utáni izgalom is.</p> <p><a href="https://szira.cafeblog.hu/files/2017/10/dolgozni1.jpg"><img class="size-medium wp-image-1683 aligncenter" src="https://szira.cafeblog.hu/files/2017/10/dolgozni1-300x286.jpg" alt="" width="300" height="286" /></a></p> <p>Első munkahelyi napom egybeesett a Kicsi első oviban alvásával. Tudjátok mit, tudom ezt még cifrázni is, ugyanis aznap még szülői is volt a Kicsi csoportjában (másnap a nagyéban), mivel Apa nem tudott szabit kivenni így gyerkőcök aznap picit ovis ügyeleteztek is, amíg Anya a szülőin ült. És igen, izgultam de nagyon. Alig vártam, hogy rohanjak a villamoshoz munka után, hogy lássam semmi gond az oviban. És a lányok szuperül vették ezt a kétnapos akadályt. Én meg korábban leléphettem a szülőiről - volt ennek jó oldala is. De nagyon nagyon fárasztó volt. Így alig 2 munkanap után meg is állapítottam, hogy nem lesz ez egy könnyű menet. Vásárlásra időm sehol, és a házimunka is megvárt otthon. Szóval rá kell feküdni a logisztikára. Nincs mese - mert két örökmozgó kis koszmanó mellett nincs olyan, hogy egész héten nem mosol - különben rámegy a hétvégéd. Ezt is megtanultam.</p> <p>Második hét a munkában, már izgalmasabban telt mint az első. Kezdtem kicsit visszazökkenni a régi dolgokba, de persze ilyenkor közbeszól az élet, vagy egy nagy adag ovis bacilus. Aminek hála a hét második felében már azon aggódhattam, hogy vajon mikor megy már 39,8 alá a gyerek láza. Nem jó biznisz. A munkahelyemen nagyon megértőek voltak - gondolom ők számítottak is erre, hogy beteg lesz a Kicsi. Én megmondom őszintén októberre tippeltem az első lázas ovis bacinkat. Hát kérem tévedtem. Így kicsit bűntudatom van, hogy szinte még el se kezdtem dolgozni máris itthon lopom a napot. Persze nem lopom - lassan utolérem magamat - és Manócskám is lassan gyógyulgat.</p> <p>A lényeg amit 6 év szünet után megállapítottam a munkába visszatérés kapcsán:</p> <ul> <li>Az idő nem csak nálad telik, de sokan pozitív irányba változtak.</li> <li>Ha a régi munkahelyedre mész is vissza, olyan érzés mintha új munkád lenne.</li> <li>Felnőtt emberekkel kommunikálsz napközben, felnőtt témákról.</li> <li>Elhagyod a játszóterezős ruhákat - ennek hatására minden ismerős ( a boltostól az ovis anyukákig) megdicsér milyen csinos vagy és ezzel szinte egy időben meg is kérdezi, hogy dolgozol már? ( Igen most érzem, hogy Apa tényleg nem ok nélkül rágta a fülemet, hogy már kicsit topis vagyok - (no de kis szoknyában magassarkúban mégsem lehet homokozni a gyerekkel).</li> <li>A logisztika nagymestere leszel.</li> <li>Végképp elfelejted a saját plusz idő sportot (egyenlőre tuti)</li> <li>Reggel még egy órával korábban kelsz - ebből fél órát csak arra fordítasz, hogy a gyerekeidet ki könyörgöd az ágyból - mivel nekik is korábban indul a nap mint ahogy eddig megszokták - a másik fél órában pedig megpróbálod eltüntetni az arcodról a kevés alvás okozta tüneteket.</li> <li>Megtanulsz magassarkú cipőben sprintelni a gyerekeid bicaja rollere mellet. Nehezítésként ovis és saját cuccokkal megrakodva. </li> <li>Ha eddig nem kellett minden dátumot apróságot felírnod, most tuti veszel egy határidő naplót - mert jelenleg úgy érzem magam mintha minden reggelre valaki egy szivaccsal törölné a memóriámat, és persze véletlenül se jut eszembe melyik nap van külön torna, sima torna, rajz vagy bármi egyéb amire valamit tuti vinni kell, vagy öltözni kell hozzá. Szóval papír és toll.</li> </ul> <p>A munkába tehát visszazökkenni nem is olyan egyszerű - családdal össze egyeztetni pedig szintén nem egyszerű. Érzelmileg pedig ha túllépünk az ovis beszoktatás anyai pánikjain - már csak a jól dolgozzak pánikot kell túlélni. </p>richhttps://szira.cafeblog.hu/files/2017/10/dolgozni1-150x150.jpg150150