Minden napra egy mosoly .

Folytatom a tegnapi napról hozok nektek egy kellemes apró kis gesztust. 

Az oviból hazafele tartottunk és a lányok extra uzsonnáért esdekeltek éppen, így megállapodtam velük, hogy beugrunk a kis tescoba ami útba esik és veszünk két kis kakaós csigát nekik. Mivel ez már fél 5 magasságában történt elég sokan voltak a közértben – mi pedig szépen beálltunk a sorba. Előttünk tömött kosarak nálunk két kakaós csiga. Ráértünk bár a lányok kissé türelmetlenek voltak részben a sorban állást valahogy egyik gyerek sem szereti, részben mert már ették volna a finomságot. De nem voltak hangosak meg semmi. Mindenki előrefelé nézett a pénztárosra, hogy ő mikor fog sorra kerülni, igazából körbe senki se nézett rajtam kívül. Már csak egy teli kosaras hölgy volt előttünk amikor hátranézett ránk. Nem tudom, hogy miért, talán addigra unta meg a cseverésző lánykáimat vagy addig ő is elmélyedt a saját gondolataiban. Mindenesetre megfordult és amint észrevette, hogy csak két kakaós csigával várakozom, no meg két kicsivel rögtön elmosolyodott és kedvesen maga elé engedett minket. Mondtam ugyan neki, hogy nem sietünk. Végül gyorsan kifizettük a csigákat és már mentünk is. Ez a pici kedvesség neki is nekünk is jólesett – hiszen egy mosolyhoz néha elég pár szó. És nemcsak, hogy jól esik a másiknak nekünk is kicsit feldobja a napunkat, kicsit elszakít a napi gondoktól. Mert így is lehet. 🙂

Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.