Szira

Nem bírom ezt a fajta viselkedést.

Nem bírom ezt a fajta viselkedést – és nem velem van a baj. Nem szokásom senkit megítélni az életmódja, külseje stb. alapján, de a ma reggeli csoport már tényleg nagyon irritáló volt. A nagylányomat bevittük az oviba – a kicsivel indultunk vissza a villamos megállóba, amikor már a zebra közepén odajött hozzánk és megszólított minket… Tovább »

Adomány az adományozó szemszögéből

Kellett pár nap amíg én is átgondoltam ezt a dolgot, és most már talán összeszedettebben tudom megosztani veletek azt az érzést, amit az adományozás keltett bennem. Mondjuk látásból ismerős embernek már régebben is adományoztam, és a kinőtt babaruhák is kézről kézre járnak az ismerős anyukák és a leendő anyukák között. De most valami egészen mást… Tovább »

Amikor majdnem elveszítettem Őt

Hajnalban megébredt a kisebbik lányom – talán rosszat álmodott. Átmentem hozzá és megvártam amíg visszaalszik – persze én már nem bírtam elaludni. Nem tudom miért de leltárba vettem az évek során az életembe belépő és kilépő barátnőket. Nincsenek sokan, mert ismerősöknek hívom inkább a közelemben lévő hölgyeket akikkel jól kijövök, trécselünk néha de nem engedem… Tovább »

Bokréta a virágok varázskertje

Amúgy ti mikor vettetek legutóbb virágot? És kinek? Merthogy ezt is eléggé le szoktuk szűkíteni pedig a Nagyi is örül egy szép csokor virágnak és a kedvesünket is meglephetjük vele. Ráadásul ezek a csokrok néha már nem is igazi csokrok – hiszen csokitól kezdve a gyümölcsökig minden kerülhet bele. Ez a szívecskés például szinte állandó… Tovább »

Farsang és a felnőtt férfi – avagy Apa

Farsang és a felnőtt férfi – avagy Apa és a céges buli ahova elvileg jelmezben kéne menni. Ő, izé, most komolyan? Azt mondja háát igen – de neki nincs kedve mert . . . . a többit már nem hallom mert lelki szemeim előtt már mindenféle fiús jelmezek bukkannak fel. Két kislány anyukájaként eléggé szegényes… Tovább »

Igazi UTÁLOM időjárás

Pedig nem vagyok az az utálkodós fajta. Ha esik az eső – hát esik gumicsizmát húzunk és a lányok a pocsolyában ugrálnak. mert az igenis jó és vicces – leginkább persze szerintük. Szépen tartják az esernyőt is – azzal sincs probléma, igaz két kéz kell hozzá még. A havat is szeretjük, hiszen lehet szánkózni –… Tovább »

Áldott Békés Új Év -csak rajtunk múlik

  Nem kell ezt azt hiszem túlzottan taglalni. Itt egy új év. Igen. Új álmokkal és kihívásokkal. Rengeteg teendő vár ránk és még annál is több öröm. Ezt pedig azért tudom, mert mindent magunk döntünk el -merre megyünk és mit teszünk. És ez aztán nem függ össze a szilveszterrel. Ez minden egyes napra igaz. Ezért… Tovább »

Csak egy kis figyelmesség

Mert néha csak ennyi kell, hogy valakinek mosolyt csaljunk az arcára, hogy jobb kedvre derítsük. És mert ez nekünk is mosolyt csal az arcunkra, és nagyon jó érzéssel tölt el minket. Ez az a bizonyos kis figyelmesség. Így az ünnep közeledtével, sokfelé járunk vásárolni, veszünk igénybe mindenféle szolgáltatást. De vajon gondolkodtatok -e már azon, hogy… Tovább »

Advent első vasárnapja és a mi kis koszorúnk

Idén Advent első vasárnapja november 27.-re esett. Ekkor gyújtjuk meg a koszorún az első gyertyát. Nálunk ezt mindig nagyon várják a gyerekek, ilyenkor ők énekelnek, Apa imádkozik. De a legfontosabb, hogy egymásra figyelünk, együtt vagyunk. Írhatnék komoly biblia történetet is hozzá, hogy mit miért szokás, de ehelyett inkább csak megosztok minden gyertya mellé egy szép… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!