Az úgy volt, hogy egy átlagos hétvégén, a heti nagy hajmosás napján, ebéd közben, megkérdeztem a nagyobbik 6 éves lánykámat, hogy nem találja-e túl hosszúnak a haját.
Én: Nem túl hosszú a frufrud? Este levágom neked szívesen, hogy ne lógjon a szemedbe.
A lányom felnézett, megigazgatta a haját: Nem hosszú, nem kell levágni.
Én: Rendben, de legközelebb jövő hétvégén tudom levágni.
Lányom: Jól van értettem.
Eszi tovább a levest, majd pár perc elteltével megszólal.
Lányom: Anya, inkább majd a Kata levágja.
Én: Kata? Mármint a fodrász Katára gondolsz?
Lányom: Igen, és hajmosással együtt kérem, mert úgy szeretem amikor masszírozza a fejemet közben.
Hatalmas nevetés 🙂 🙂
Az azért hozzá tartozik a történethez, hogy 2 éves kora óta járunk az én fodrászomhoz, Katához, aki tüneményes hölgy. Sose volt sírás a hajvágásnál, már a kicsit is vittem hozzá és ő is egyedül megült a széken, tartotta a fejét. Pedig ez egy egyszerű normális fodrászat nem olyan gyerekfodrászat ahol kisautóban ülve vágják a hajukat, de lám anélkül is mennyire meg lehet szeretni.
a nagylány szépülés közben
Mondjuk egyet is értek a lányommal, hogy az tényleg jó amikor a finom gyógynövényes illatos samponnal mossák az ember fejét neki semmit tennivalója sincs, csak élvezni az ujjak finom masszírozását. Az meg a felnőttek dolga legyen, hogy ezt anyagilag is fizessék 🙂 mondtam is a férjemnek, hogy kösse fel a gatyáját mert nőnek itt az igények.
Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: